Program - Közszféra

Grafitszürkék voltak a házfalak, sötétszürkék a terek, galambszürkék a templomok tornyai, piszkosszürkék az utcák, és feketésszürke a hegytetőn álló királyi vár. Az éjjel-nappal füstölő gyárkémények, a sok ezer pöfögő autó miatt a város fölött szakadatlan szürkeség ült, a fekete felhőkön át alig szűrődött be néha egy-egy vékony fénysugár. A városban élő sok-sok ezer ember is szürke öltönyökben és kabátokban járt és bizony a kedvük is mindig szürke és borongós volt, akár az időjárás. Sokat szomorkodott feketésszürke várában a király, lógatta az orrát nap mint nap, bánatos volt a sok szomorkodó alattvaló miatt, de hiába törte a fejét, mi tévő legyen, semmi okos nem jutott az eszébe.

Telt-múlt az idő, egyik szürke nap után következett a másik. A városban soha semmi érdekes nem történt, az emberek reggel elmentek dolgozni, a gyerekek elmentek az iskolákba tanulni, délután pedig hazamentek és szürke füzeteikbe megírták szürke ceruzáikkal a házi feladatot. Egyik reggel azonban furcsa dolog történt: egy idegen érkezett a városba és azonnal nagy felfordulást okozott. Az emberek megtorpantak munkába menet és kíváncsian bámulták az idegent, a gyerekek is köréje gyűltek és nagy szemeket meresztettek reá. Az idegen, aki mosolyogva haladt hatalmas lován a sok kíváncsiskodó közt, nem volt más, mint a Zöld lovag. Nyomában virágok nyíltak a szürke utcákon és zöldellő fák nőttek a piszkosszürke tereken, elvonultak feje fölül a fekete felhők és a réseken bekukucskáltak a napsugarak. A király éppen az erkélyén álldogállt és szomorkodva nézte poros, szürke városát. Ahogy ott búslakodik szemébe ötlik hirtelen a város közepén az a furcsa világosság. Hamar szalajtotta az inasát, nézzen utána mi történt. A kisinas hamarosan visszatért és bekísérte a Zöld lovagot a király udvarába. A király borzasztóan megörült az idegennek! Gyorsan leültette megetette, megitatta, és kifaggatta, hogy mi járatban van.

A Zöld lovag elmesélte, hogy ő egy gyönyörű nagy erdő közepében élt többi lovagtársával együtt, ahol a fő haragoszöld, a virágok a szivárvány minden színében pompáznak, a fák lombja hamvaszöld az év minden szakában és a kék égen hét ágról süt a nap. Sok boldog, vidám lovag él abban az erdőben, de úgy hallották, hogy vannak a nagyvilágnak olyan tájai, ahol az emberek nem ismerik a természet szépségét, a napsütést és a színeket. Ezért aztán elhatározták, hogy ahányan csak vannak, annyi felé indulnak a világban és minden erejükkel azon lesznek, hogy a szürke városokat is zöldebbé varázsolják. A király nagy-nagy örömében azt sem tudta hogyan jutalmazza meg a Zöld lovagot. Gyorsan neki is láttak, hogy amit lehet jobbá, szebbé tegyenek a városban...